Hat év után első nemzetközi kupameccsünket játszottuk az Üllői úton, magabiztos előnyt gyűjtöttünk a visszavágóra.

A mérkőzés összefoglalója:

Az első félidőben egy láthatóan összeszokatlan, ám lelkes Fradi esett neki ellenfelének az Üllői út 6000 6004 nézője előtt. A 4-4-2-ben játszó örmények játéka arra épült, hogy a két gyors csatáruk felé rúgdosták a labdát, ellenben mi próbáltunk rövid passzokkal a vendégek mögé kerülni. A 31. percig kellett várni az első gólra, amikor Maróti Béla Józsi szabadrúgását fejelte a kapuba. Még fel sem ocsúdtunk, amikor Józsi szöglete kavarodás alakult ki, és Otten a kapuba lőtt, megduplázva az előnyt. A félidő utolsó percéig nem történt semmi érdemleges, de az örmények egyik támadója összeesett a tizenhatoson belül – senki nem volt a közelében sem – így joggal fújolt a teljes stadion. Prukner kihívta magához Abdit, és vele üzent Ranilovicsnak, merre vetődjön. Adamyan a bal sarok felé rúgta a labdát, de kapusunk túljárt az eszén, így két gólos vezetéssel vonulhatunk pihenőre.

A második játékrészben a láthatóan elfáradó örményekkel azt művelt a Fradi, amit akart, a biztos vezetés tudatában a játék színezésére is volt erő, és energia. Andrezinho álomcselei, Abdi kavarásai élményszámba mentek. Csizmadia állt be Józsi helyére, Fülöpöt Balog, az elfáradó Oláhot pedig Felix váltotta, aki hatalmas termete ellenére is lényegesen gyorsabb volt védőinél – ezt kamatoztatta akkor, amior Abdi átadását higgadtan gurította Malikov mellett az örmények hálójába, három gólosra növelve ezzel a vezetést.

A jól, helyenként tetszetősen játszó Ferencváros megérdemelten győzte le az Ulissest, ám a győzelemből messzemenő következtetést nem szabad levonni, hiszen az örmények játékereje alig haladta meg az NB2-ben megismertet. A három gólos vezetés mindenesetre megnyugtató előny a jövő heti visszavágóra, amivel – hacsak ellenfelünk nem javul hatalmasat – nem lehet gond. A mérkőzésen Józsi, Junior, Andrezinho, Otten játszottak kiemelkedően jól, de mindenki teljesítményével elégedett lehet Prukner László.

Góljainkat Maróti, Otten, és Felix szerezték.

A 2005–2006-os idény után ismét kiléphet az európai labdarúgószíntérre a Ferencváros csapata, amely az Albert Flórián Stadionban André Schembri, Héctor Gabriel Morales és az utolsó profi mérkőzését játszó Dragóner Attila góljával 3–0-ra legyőzte a Lombard Pápát, ezzel megszerezte a bronzérmet az NB I-ben – no meg ezzel az Európa-liga-indulást jelentő pozíciót. Az FTC 2005 után állhat ismét dobogóra a magyar élvonalban.

Remek iramban és a kilátogató 12 ezer 12.002 nézőnek köszönhetően fantasztikus hangulatban kezdődött a forduló legnagyobb rangadója, a 208-ik összecsapás a Ferencváros és az Újpest Lápvidék között.

A hazaiak léptek fel támadólag az kezdősípszó után, az első lehetőségek az újpestiek lápvidékiek előtt adódtak: előbb Bböőr vezette a tizenhatosig a labdát, de nem talált kaput. Az első bravúrt is Ranilovicnak kellett bemutatnia, Rrajczi fejesénél majd Bbalajti hagyott ki helyzetet. A játékrész vége újra a Ferencvárosé volt, a 40. percben pedig Schembri passza után Heinz lőtt a rövid sarokba, ezzel a góllal vezet 1-0-ra a Fradi a derbin.

(A GÓL ITT!)

A félidőben Prukner László változtatott csapatán, Stanic helyett Tóth Bence érkezett a folytatásra. A második játékrész első lehetősége azonban ismét a vendégek előtt adódott, Ttakács nagy helyzetben eltörte a labdát és a kapu helyett Balogot találta el. Nagy küzdelem folyt a mezőnyben, azonban helyzetig egyre ritkábban jutottak el a csapatok, és a cserék sem tudtak változtatni ezen. A folytatásban elsősorban Heinz megmozdulásai révén veszélyeztetett a Fradi, az Újpest Lápvidék pedig lassan átvette a játék irányítását. Mezőnyfölénye azonban sokáig meddő volt, csak a hajrában szorították be a Fradit. Gólt azonban nem sikerült elérniük, így a Fradi nyerte 1-0-ra a nagy érdeklődéssel várt találkozót.